Az új év kezdete és vízkereszt ünnepe alkalmából, istentisztelettel kezdtük a téli szünet utáni első napot iskolánkban.
A 2026-os év igéje: „Isten ezt mondta: Íme, újjáteremtek mindent.” (Jel 21,5a) bátorítást adott arra, hogy az új évet ne a fáradtságaink vagy a hiányaink felől nézzük, hanem Isten megújító ígérete felől.
Vízkereszt ünnepéhez kapcsolódva pedig a napkeleti bölcsek történetén keresztül (Mt 2,1–12) az égen megjelenő csillagról hallhattunk. A Szentírásban azt olvassuk, hogy ez a csillag „előttük ment”, a bölcsek pedig követték mindaddig, amíg célba nem értek.
Az igehirdetés központi gondolata arra irányult, hogy életünk során mindannyian követünk valamilyen „csillagot”, de nem mindegy, hogy annak fénye, ragyogása hova vezet bennünket. A napjainkban feltűnő, sokak által követett „sztár-csillagok”, hírességek, divatdiktátorok, celebek, gyakran önmagukra irányítják a figyelmet. Ragyogásuk azonban csupán ideig-óráig tart, és a rivaldafény gyorsan elhalványul.
A betlehemi csillag ezzel szemben nem önmagára, hanem Jézusra mutatott, célba vezetve a pásztorokat és a bölcseket.
Fontos kérdés ezért, hogy: milyen csillagot követünk?
Jézus azt mondja magáról: „Én vagyok a világ világossága, aki engem követ nem jár sötétségben” Jn 8,12. Az Ő fénye, a világba való -dicsőséges- megérkezése óta ragyog. Olyan „csillag” Ő, akit érdemes követnünk, mert előttünk megy, vezet és nem hagy magunkra akkor sem, amikor nehéz vagy bizonytalan az út.
Az istentisztelet zárásaként tanítókkal és tanárokkal együtt közösen imádkozva adtunk hálát az elmúlt évért, az ünnepekért és a pihenésért, valamint kértük Isten áldását, gondviselését és vezetését erre az évre. Az új évet Jézus nevében kezdtük el, és reménységünk, hogy vele együtt, Őt követve járhatjuk végig az előttünk álló utat.