Erdészné Nagy Éva vehette át az idei Péterfy Sándor-díjat
Egyházunk ez évben is átadta a Péterfy Sándor-díjat. Az idei kitüntetett Erdészné Nagy Éva, a budapesti Podmaniczky János Evangélikus Óvoda és Általános Iskola igazgatója.
Az elismerést november 23-án, a hagyományoknak megfelelően a köznevelési intézmények vezetői és iskolalelkészei számára rendezett konferencián nyújtották át Balatonszárszón, az Andorka Rudolf Evangélikus Konferencia- és Missziói Otthonban. A díjat a Magyarországi Evangélikus Egyház Nevelési és Oktatási Bizottságának javaslatára az országos presbitérium az evangélikus köznevelési rendszerben és rendszerért végzett kiváló szakmai és intézményvezetői munkája elismeréseként adományozta Erdészné Nagy Évának.
A várpalotai, katolikus családból származó pedagógus több mint három évtizede él családjával Rákosmentén, és dolgozik abban az intézményben, amely 2012-ben került az evangélikus egyház fenntartásába.
Harmincegy évnyi intézményvezetői munkája alatt az iskola folyamatosan változott, fejlődött.
A kezdeti, tizenhárom tanteremmel és egy tornaszobával induló épület ma tizenhat tanteremből, öt szaktanteremből, négy csoportszobából, tankonyhából, könyvtárból áll. Kész tervek állnak rendelkezésre a további fejlesztésekre, modernizálásra, funkcionálisabb működésre.
Az intézményvezető kiemelt figyelmet fordít a képzőművészeti és a keresztyén nevelésre; támogatja az új pedagógiai módszerek megjelenését a színvonalas nevelés-oktatás érdekében. Vezetése alatt lett az iskola több minősített cím birtokosa, többek között örökös ökoiskola, illetve akkreditált kiváló tehetségpont.
Varga Márta, az országos iroda nevelési és oktatási osztályának vezetője a laudációjában kiemelte: az igazgatónő szakmai igényességgel és partnerközpontúan végzett munkája során egységben értelmezi az oktatást és a nevelést. Idézte a kitüntetett munkatársait, akik szerint a Podmaniczky-intézményben az irányítása alatt dolgozni azt is jelenti, hogy a mindennapokra jellemző a békesség, az igényesség, a kiszámíthatóság és az egymásra figyelés.
Erdészné Nagy Éva felnőttként választotta az evangélikus közösséget, a rákoskeresztúri evangélikus gyülekezet aktív tagja. Nyíltan vállalja – mind a szülők, mind munkatársai előtt – Istenbe vetett bizalmát. Az iskolai imaközösségben, valamint keresztyén programok, családi istentiszteletek szervezésében kezdeményező szerepet tölt be, elkötelezetten dolgozik azon, hogy az iskola és a gyülekezet kapcsolata erősödjön.
2020-ban megkapta a Rákoskeresztúrért díjat. Az Evangélikus Élet számára adott interjúban így vallott: „A jó vezető demokratikus módon, de határozott döntéseket hozva kell, hogy irányítson.
A vezetés keresztény jellegét inkább a kollégákhoz való viszonyulás adja. A protestáns egyházakban a lelkész »testvéreimként« szólítja meg a híveket, jelezve, hogy Isten családjában ő is csupán egy az Atya gyermekei közül. Így látom a saját igazgatói pozíciómat is. Én egy vagyok a többiek közül, csak más a feladatom és a felelősségem a munkamegosztásban. Nekem kell vezetnem, de ez nem azt jelenti, hogy felettük állok, avagy távol tőlük…”
Erdészné Nagy Évát nemcsak a „Podiban”, de az evangélikus intézményvezetők közösségében is a közvetlenség és a testvéri odafigyelés jellemzi. Ezt tükrözte a díjazott személyének bejelentését követő ünneplés, a taps és a gratulációk sora is.
A Teremjetek gyümölcsöt! elnevezésű köznevelési stratégia megvalósításának első évében a Péterfy Sándor-díj is megújult. Ez nem jelentette az evangélikus nevelés és oktatás hagyományos értékeinek elhagyását, de a stratégiában is kifejezett megújulás, innováció is jelentős szerepet kapott. A díj alapja almafából, több eleme nemesacélból készült, az alkotók emellett magasfényű, üvegtisztaságú plexit és litofánt is használtak.
A díj névadójának, Péterfy Sándornak (1841–1913; elemi iskolai tanító, majd igazgató, tanítónőképző intézeti tanár) az életútjában is ott vannak azok a helyek, amelyek a mai evangélikus köznevelési rendszer térképén is jeles pontok: Sopron, Kőszeg, Győr, Budapest. Elméleti pedagógiai írásaiban értekezett a kisdedóvókról, az elemi iskolákról, a természettudományok oktatásáról, a felnőttek tanulásáról; gyakorlati munkásságában meghatározó volt a tanítók anyagi támogatása, amely a korabeli szociális védőhálót és a tanítók gyermekeinek iskoláztatását segítő ösztöndíjat jelentette.
Forrás